Bevetőpróba: Introvert

Alana egy gyönyörű lány, barna szemekkel, hosszú hajjal és törékeny testalkattal. Ónémetül az Alana név jelentése: »valami értékes«.

Hétfőn, Alana többi osztálytársahoz hasonlóan, ő is azzal kezdte a napot, hogy felkelt az ágyból, és felkészült az iskolába indulásra.

Sokan élvezik a középiskolás éveket, mert bármit megtehetnek a barátaikkal, jót vagy rosszat egyaránt. Alana esetében azonban ez nem így volt. Bár már a harmadikos évfolyamon járt, és néhány hónapon belül várhatóan végzett, soha nem tapasztalta meg, milyen érzés sok barátja lenni a középiskolás évei alatt. Ő csak a társasági élet megfigyelője volt. Ennek ellenére Alana az iskolában okos és példás tanulónak számított. Két jó barátja és egy szerelme volt.

Ekkor megszólalt a csengő, jelezve, hogy megkezdődött az óra. Alana a tanórákon csak a feladataira koncentrált. Időnként beszélgetett két jó barátjával, Tyarával és Liával, egészen addig, amíg a tanítás véget nem ért, és megszólalt a szünet harangja. A két barátja odament Alanához: »Hé, Naa, jössz a menzára? Miért vagy mindig a teremben?« – kérdezte Lia éles hangon. Tyara is csatlakozott hozzá: »Igen, Naa, mintha minden szünetben csak a teremben lennél, nem unod?« Alana válaszolt: »Dehogynem, ráadásul kényelmes itt a teremben, szeretem a csendet. Ha mentek a menzára, menjetek csak, nekem jó itt a teremben.« »Ó, de te olyan vagy, mintha nem lenne barátod, Naa. Mindenki a menzára megy szünetben, te meg a teremben ülsz, és elvesztegeted a szüneted« – vágott vissza Lia. Alana csak nevetett, majd a két barátja elment a menzára, Alana pedig egyedül maradt a teremben, és megevette a tízórait.

Miután megevette a tízórait, még 5 perce volt hátra a szünetig, és Alana már unatkozott. Kiment, hogy körülnézzen. Az erkélyről lefelé nézett, és sok osztálytársát és alsóbb évfolyamos diákot látott beszélgetni és nevetni. Alana csak halványan elmosolyodott, és gondolkodott: »Hogy lehet, hogy másoknak van sok barátjuk, könnyen beilleszkednek, és könnyen szeretnek új dolgokat, én pedig introvertált vagyok?« – mondta magában Alana, egészen addig, amíg a teremben lévő osztálytársai fel nem ébresztették, mert a szünet hamarosan véget ért.

Ezután megszólalt a csengő, mindenki visszament a terembe, és folytatták a tanulást. Délután 1-kor megszólalt a hazaindulási csengő. Mindenki elpakolta a könyveit, és sietve elhagyta a termet. Mint mindig, Alana is sietve indult haza, míg a többiek, miután befejezték az iskolát, szokás szerint inkább elmentek valahova lógni, mielőtt hazamentek volna.

Alana gyalog ment haza, mert az otthona közel volt az iskolához. Otthon a nagymamája fogadta. Alana a nagymamájával élt, mert a szülei nem voltak Magyarországon. Van egy nővére is, de nem élnek egy házban. »Naa, gyerünk, egyél már valamit, délután van, nehogy megfájduljon a gyomrod!« – szólt a nagymama. Alana csak annyit válaszolt: »Igen, nagymama…« majd ebédelt, közben megnézte a telefonját, és válaszolt a szerelmének.

Alana szerelme William, már körülbelül 10 hónapja vannak együtt. Vicces, hogy a közösségi médiában, pontosabban az Instagramon ismerkedtek meg. Igen… DM-ekkel kezdődött, majd kapcsolat lett belőle. William egy nagyon híres egyetem fogászati ​​hallgatója. A chatben William így emlékeztette: »Naa, ne felejts el ebédelni, nehogy megfájduljon a gyomrod.« Alana válaszolt: »Igen, te se felejts el ebédelni.« Így voltak ők. Nappal alig chateltek, de este telefonáltak egymásnak. Alana megértette, hogy a párja nagyon elfoglalt. De már megszokta, és soha nem gondolta problémának.

Ebéd után Alana elmosogatott. Ezután a szobájába ment, és csak feküdt az ágyon, miközben egy introvertáltságról szóló könyvet olvasott, és gondolkodott: »Miért van az, hogy ebben a korban nem szeretek beszélgetni és sok emberrel együtt lenni? Nem szeretek nagy tömegben lenni, pedig gyerekkoromban aktív voltam, és mindenki azt mondta, hogy nagyon fecsegő gyerek vagyok.« Alana halkan nevetett, majd elhallgatott, és elszundikált. Alana felébredt, és látta, hogy már este 6 óra. Alana felkelt az ágyból, megfürödött, majd evett. Miután mindennel végzett, Alana a másnapi órákra tanult, egészen este 7 óráig.

Ezután Alana elpakolta és rendszerezte a könyveit. Pont ekkor William hívta telefonon, Alana azonnal felvette.

»Halló« – szólt Alana. »Halló, elfoglaltságban vagy?« – válaszolt William. »Nem, épp most végeztem a tanulással, Ó, ÉS HOGY VOLT A NAPOD?« – kérdezte Alana lelkesen. »Haha« – William halkan nevetett, majd folytatta a beszélgetést: »Rendben, rendben, először nézzük meg, mi történt velünk… Szóval, reggel korán keltem, kávét főztem, aztán siettem a kórházba, mert ma páros-páratlan nap van, aztán elmentem a munkahelyemre, és ma délután 4-kor volt egy értekezletem. És te hogy vagy ma? Történt valami érdekes?«

»Hát, ugyanaz, mint mindig, iskolába mentem, hazamentem, olvastam, aztán elaludtam« – válaszolta Alana. Sokat beszélgettek, végül Alana megkérdezte: »Megkérdezhetem, milyen érzés extróvertnek lenni?«

William így válaszolt: »Naa, lehet, hogy mindig azt gondolod, hogy örülök, ha sok emberrel találkozom, és szeretek új dolgokat felfedezni, de tudnod kell, Naa, hogy néha, sok emberrel való találkozás után, én is szükségem van időre magamnak, vagy a szeretteimnek. Miért kérdezed? Naa, soha nem volt gondom azzal, hogy milyen vagy… Az sem gond, ha lusta vagy haha.« »Ó, te gonosz haha« – majd nevettek, és 10 órakor befejezték a telefonhívást, mert aludniuk kellett.

Alvás előtt Alana elmélkedett William válaszának felett. Kezdte megérteni, hogy az introvertáltság a személyisége része, Alana valóban nem szereti a nagy tömeget, vagy sok emberrel beszélgetni. Nem azért, mert az introvertált emberek furcsák és nem tudnak társaságba járni, hanem mert ez a személyisége, és ezt el kell fogadnia.

Alana néha irigyelte az extróvert embereket, és azt is gondolta, hogy már próbált kimenni a barátaival lógni… megpróbált extróvert lenni, de ez fárasztó volt neki. Még ha tegnap elment is a barátaival, és sok emberrel találkozott, másnap biztosan bezárkózik a szobájába, és alszik vagy filmet néz.

Lassacskán Alana érzései semlegesebbek lettek, megértette, hogy minden embernek más-más a személyisége, akár a környezet, akár a születés hatására alakul ki, és a neve jelentése szerint, Alana is értékes ember. Bármilyen is a személyiségünk, el kell fogadnunk és szeretnünk kell magunkat, mert minden embernek vannak hibái és erősségei. Amikor elfogadjuk magunkat, akkor elkezdjük látni az erősségeinket, nem csak a hibáinkat. Az introvertált személyiség nem csak a csendességet és a félelmet jelenti másokhoz képest, hanem vannak más erősségek is, amelyeket megmutathatunk. Mindez azzal kezdődik, hogy szeretjük magunkat.

Alana egy gyönyörű lány, barna szemekkel, hosszú hajjal és törékeny testalkattal. Ónémetül az Alana név jelentése: »valami értékes«. Hétfőn, Alana többi osztálytársahoz hasonlóan, ő is azzal kezdte a napot, hogy felkelt az ágyból, és felkészült az iskolába indulásra. Sokan élvezik a középiskolás éveket, mert bármit megtehetnek a barátaikkal, jót vagy rosszat egyaránt. Alana esetében azonban ez nem így volt. Bár már a harmadikos évfolyamon járt, és néhány hónapon belül várhatóan végzett, soha nem tapasztalta meg, milyen érzés sok barátja lenni a középiskolás évei alatt. Ő csak a társasági élet megfigyelője volt. Ennek ellenére Alana az iskolában okos és példás tanulónak számított. Két jó barátja és egy szerelme volt. Ekkor megszólalt a csengő, jelezve, hogy megkezdődött az óra. Alana a tanórákon csak a feladataira koncentrált. Időnként beszélgetett két jó barátjával, Tyarával és Liával, egészen addig, amíg a tanítás véget nem ért, és megszólalt a szünet harangja. A két barátja odament Alanához: »Hé, Naa, jössz a menzára? Miért vagy mindig a teremben?« – kérdezte Lia éles hangon. Tyara is csatlakozott hozzá: »Igen, Naa, mintha minden szünetben csak a teremben lennél, nem unod?« Alana válaszolt: »Dehogynem, ráadásul kényelmes itt a teremben, szeretem a csendet. Ha mentek a menzára, menjetek csak, nekem jó itt a teremben.« »Ó, de te olyan vagy, mintha nem lenne barátod, Naa. Mindenki a menzára megy szünetben, te meg a teremben ülsz, és elvesztegeted a szüneted« – vágott vissza Lia. Alana csak nevetett, majd a két barátja elment a menzára, Alana pedig egyedül maradt a teremben, és megevette a tízórait. Miután megevette a tízórait, még 5 perce volt hátra a szünetig, és Alana már unatkozott. Kiment, hogy körülnézzen. Az erkélyről lefelé nézett, és sok osztálytársát és alsóbb évfolyamos diákot látott beszélgetni és nevetni. Alana csak halványan elmosolyodott, és gondolkodott: »Hogy lehet, hogy másoknak van sok barátjuk, könnyen beilleszkednek, és könnyen szeretnek új dolgokat, én pedig introvertált vagyok?« – mondta magában Alana, egészen addig, amíg a teremben lévő osztálytársai fel nem ébresztették, mert a szünet hamarosan véget ért. Ezután megszólalt a csengő, mindenki visszament a terembe, és folytatták a tanulást. Délután 1-kor megszólalt a hazaindulási csengő. Mindenki elpakolta a könyveit, és sietve elhagyta a termet. Mint mindig, Alana is sietve indult haza, míg a többiek, miután befejezték az iskolát, szokás szerint inkább elmentek valahova lógni, mielőtt hazamentek volna. Alana gyalog ment haza, mert az otthona közel volt az iskolához. Otthon a nagymamája fogadta. Alana a nagymamájával élt, mert a szülei nem voltak Magyarországon. Van egy nővére is, de nem élnek egy házban. »Naa, gyerünk, egyél már valamit, délután van, nehogy megfájduljon a gyomrod!« – szólt a nagymama. Alana csak annyit válaszolt: »Igen, nagymama…« majd ebédelt, közben megnézte a telefonját, és válaszolt a szerelmének. Alana szerelme William, már körülbelül 10 hónapja vannak együtt. Vicces, hogy a közösségi médiában, pontosabban az Instagramon ismerkedtek meg. Igen… DM-ekkel kezdődött, majd kapcsolat lett belőle. William egy nagyon híres egyetem fogászati ​​hallgatója. A chatben William így emlékeztette: »Naa, ne felejts el ebédelni, nehogy megfájduljon a gyomrod.« Alana válaszolt: »Igen, te se felejts el ebédelni.« Így voltak ők. Nappal alig chateltek, de este telefonáltak egymásnak. Alana megértette, hogy a párja nagyon elfoglalt. De már megszokta, és soha nem gondolta problémának. Ebéd után Alana elmosogatott. Ezután a szobájába ment, és csak feküdt az ágyon, miközben egy introvertáltságról szóló könyvet olvasott, és gondolkodott: »Miért van az, hogy ebben a korban nem szeretek beszélgetni és sok emberrel együtt lenni? Nem szeretek nagy tömegben lenni, pedig gyerekkoromban aktív voltam, és mindenki azt mondta, hogy nagyon fecsegő gyerek vagyok.« Alana halkan nevetett, majd elhallgatott, és elszundikált. Alana felébredt, és látta, hogy már este 6 óra. Alana felkelt az ágyból, megfürödött, majd evett. Miután mindennel végzett, Alana a másnapi órákra tanult, egészen este 7 óráig Ezután Alana elpakolta és rendszerezte a könyveit. Pont ekkor William hívta telefonon, Alana azonnal felvette. »Halló« – szólt Alana. »Halló, elfoglaltságban vagy?« – válaszolt William. »Nem, épp most végeztem a tanulással, Ó, ÉS HOGY VOLT A NAPOD?« – kérdezte Alana lelkesen. »Haha« – William halkan nevetett, majd folytatta a beszélgetést: »Rendben, rendben, először nézzük meg, mi történt velünk… Szóval, reggel korán keltem, kávét főztem, aztán siettem a kórházba, mert ma páros-páratlan nap van, aztán elmentem a munkahelyemre, és ma délután 4-kor volt egy értekezletem. És te hogy vagy ma? Történt valami érdekes?« »Hát, ugyanaz, mint mindig, iskolába mentem, hazamentem, olvastam, aztán elaludtam« – válaszolta Alana. Sokat beszélgettek, végül Alana megkérdezte: »Megkérdezhetem, milyen érzés extróvertnek lenni?« William így válaszolt: »Naa, lehet, hogy mindig azt gondolod, hogy örülök, ha sok emberrel találkozom, és szeretek új dolgokat felfedezni, de tudnod kell, Naa, hogy néha, sok emberrel való találkozás után, én is szükségem van időre magamnak, vagy a szeretteimnek. Miért kérdezed? Naa, soha nem volt gondom azzal, hogy milyen vagy… Az sem gond, ha lusta vagy haha.« »Ó, te gonosz haha« – majd nevettek, és 10 órakor befejezték a telefonhívást, mert aludniuk kellett. Alvás előtt Alana elmélkedett William válaszának felett. Kezdte megérteni, hogy az introvertáltság a személyisége része, Alana valóban nem szereti a nagy tömeget, vagy sok emberrel beszélgetni. Nem azért, mert az introvertált emberek furcsák és nem tudnak társaságba járni, hanem mert ez a személyisége, és ezt el kell fogadnia. Alana néha irigyelte az extróvert embereket, és azt is gondolta, hogy már próbált kimenni a barátaival lógni… megpróbált extróvert lenni, de ez fárasztó volt neki. Még ha tegnap elment is a barátaival, és sok emberrel találkozott, másnap biztosan bezárkózik a szobájába, és alszik vagy filmet néz Lassacskán Alana érzései semlegesebbek lettek, megértette, hogy minden embernek más-más a személyisége, akár a környezet, akár a születés hatására alakul ki, és a neve jelentése szerint, Alana is értékes ember. Bármilyen is a személyiségünk, el kell fogadnunk és szeretnünk kell magunkat, mert minden embernek vannak hibái és erősségei. Amikor elfogadjuk magunkat, akkor elkezdjük látni az erősségeinket, nem csak a hibáinkat. Az introvertált személyiség nem csak a csendességet és a félelmet jelenti másokhoz képest, hanem vannak más erősségek is, amelyeket megmutathatunk. Mindez azzal kezdődik, hogy szeretjük magunkat.