Alana egy gyönyörű lány, barna szemekkel, hosszú hajjal és törékeny testtel. A régi német nyelvben az Alana jelentése „valami értékes”.

Hétfőn, akárcsak Alana többi barátja, Alana mindig azzal kezdi a napját, hogy felkel az ágyból, és felkészül az iskolába indulásra.

Sokak számára a középiskola egy nagyon szórakoztató időszak, mert mindent együtt csinálunk a barátainkkal, legyen az jó vagy rossz. Alana esetében azonban ez nem így volt. Bár most már a 12. évfolyamon van, és csak néhány hónap van hátra a diplomájáig, soha nem érezte, hogy sok barátja lenne a középiskolában. Csak nézője a tömegnek. De az iskolában Alana okos és példaértékű diák. Vannak két jó barátja és egy szerelme is.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, jelezve, hogy az óra megkezdődött. Alana óráján csak a feladatára koncentrált. Időnként beszélgetett két jó barátjával, Tyarával és Liával, amíg az óra véget nem ért, és a szünet be nem jött. Mindkét barátja odament Alanához: „Hé, naa, jössz a menzára? Miért vagy mindig az osztályban?” – mondta Lia a rekedt hangján. Tyara is csatlakozott: „Igen, naa, mindig az osztályban vagy a szünetben, nem unod magad?”. Alana válaszolt: „Dehogynem, és igazából szeretek az osztályban lenni, nyugodt vagyok, ha ti a menzára mentek, menjetek nyugodtan, én itt maradok az osztályban.” „Ó, olyan vagy, mintha nem lennének barátaid, naa, mindenki a menzára megy a szünetben, te meg az osztályban ülsz, és elvesztegeted a szüneted” – vágta rá Lia. Alana csak nevetett, és a két barátja elment a menzára, Alana pedig az osztályban maradt, és megevett egy kis uzsonnát.

A uzsonna elfogyasztása után még 5 perc volt a szünetig, és Alana már unatkozott. Kiment, és körülnézett. A teraszról lefelé nézett, és látta, hogy sok barátja és alsóbb osztályos tanulója beszélget és nevet. Alana csak halványan mosolygott, és gondolkodott: „Hogyan lehet, hogy másoknak van sok barátja, könnyen beilleszkednek, és könnyen szeretnek új dolgokat, én meg introvertált vagyok?” – gondolta magában Alana, de hirtelen felriadt az osztálytársai hangjára, akik már elkezdtek bemenni az osztályba, mert a szünet véget ért.

Utána megszólalt a csengő, mindenki bement az osztályba, és folytatták az órát. Délután 1 órakor megszólalt a hazaengedési csengő. Mindenki elkezdett pakolni a könyveit, és azonnal siettek kimenni az osztályból. Mint mindig, Alana azonnal hazaindult, míg a barátai már hozzászoktak, hogy Alana egyedül megy haza, amikor mindenki más a suli után inkább kint lófrál, mint hogy azonnal hazamenjen.

Alana gyalog ment haza, mert a háza közel volt az iskolához. Otthon a nagymamája fogadta. Alana a nagymamájával élt, mert Alana szülei nem voltak Indonéziában. Alana egy nővért is kapott, de nem éltek együtt. „Naa, menjünk, ebédeljünk, már dél van, hamarosan gyomorrontásod lesz” – mondta a nagymama. Alana csak annyit válaszolt: „Igen, nek...” és ebédelt, miközben megnézte a telefonját, és válaszolt szerelme üzenetére.

Alana egy William nevű fiúval járt, körülbelül 10 hónapja voltak együtt. Vicces módon a közösségi médiában, pontosabban az Instagramon találkoztak. Igen… kezdetben csak üzeneteket küldtek egymásnak, majd kialakult a kapcsolatuk. William fogorvos-hallgató volt egy nagyon híres egyetemen. A csevegésben William emlékeztette: „Naa, ne felejtsd el ebédelni, mert gyomorrontásod lesz.” Alana válaszolt: „Igen, te se felejtsd el ebédelni.” Így is volt, nappal csak kevés üzenetet írtak egymásnak, de este telefonáltak egymásnak. Alana megértette